immár 3 hónapja vagyunk együtt...maga az idő nem is lényeg, annál inkább az, hogy ezen idő alatt azért elkezdtek azok a bizonyos érzelmek kialakulni...azok, amiket mindketten félve vallunk be még magunknak is, nem hogy a másiknak...
ma reggel viszont...Gábor kiállt a kocsimmal a garázsból, és elindult dolgozni...én valamivel később indultam...mit sem sejtve nyitom az autót, ülnék be, és mit látok?
egy szál álomszép vörös rózsa befűzve a kormánykerékbe, és pici kártya szintén a kormányra ragasztva ezzel a felirattal
"Betty!!!!
Szeretlek!!!"
annyira meghatódtam, hogy kis híján elsírtam magam...Gé anyukája is épp ott volt, mert kikísért, és végignézte az örömömet...na hát erre csak annyit tudtam ott helyben mondani én is
"Istenem, de szeretem ezt a Férfit"
és tényleg...ma reggel tényleg be kellett vallanom magamnak is, hogy menthetetlenül beleszerettem :)
amit persze gyorsan Vele is tudattam :)
szóval csoda, hogy ma jó napon van? szerintem Nem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése