akril festés

a műköröm készítése (csak magamnak csinálom) eddig is nagy kedvencem volt, imádok alkotni, megnyugtat, még ha magamnak elkészíteni, nem is kevés időbe telik...de rajzolni mindig csak körömlakkal rajzoltam rá, ami valljuk be, nem olyan egyszerű...viszont mindig érdekelt az akril festés...és úgy döntöttem, kipróbálom...vettem hozzá ecsetet és festéket, és lám, nekiálltam...először csak papíron, kézzel lerajzoltam...aztán próba a tippen, és utána már gyorsan élesben a Vikike körmére...

hát nem akarok nagyképű lenni, de szerintem baromi jól sikerült ahhoz képest, hogy életemben először csináltam...és még rengeteg minta-ötlet van a fejemben, amiket szintén meg fogok rajzolni, ha lesz egy kis időm

meghatódva

immár 3 hónapja vagyunk együtt...maga az idő nem is lényeg, annál inkább az, hogy ezen idő alatt azért elkezdtek azok a bizonyos érzelmek kialakulni...azok, amiket mindketten félve vallunk be még magunknak is, nem hogy a másiknak...

ma reggel viszont...Gábor kiállt a kocsimmal a garázsból, és elindult dolgozni...én valamivel később indultam...mit sem sejtve nyitom az autót, ülnék be, és mit látok?

egy szál álomszép vörös rózsa befűzve a kormánykerékbe, és pici kártya szintén a kormányra ragasztva ezzel a felirattal

"Betty!!!!
Szeretlek!!!"

annyira meghatódtam, hogy kis híján elsírtam magam...Gé anyukája is épp ott volt, mert kikísért, és végignézte az örömömet...na hát erre csak annyit tudtam ott helyben mondani én is

"Istenem, de szeretem ezt a Férfit"

és tényleg...ma reggel tényleg be kellett vallanom magamnak is, hogy menthetetlenül beleszerettem :)

amit persze gyorsan Vele is tudattam :)

szóval csoda, hogy ma jó napon van? szerintem Nem 

elkészült

életem első marcipán borítású tortája...és nem is akármilyen...hanem túró rudi formájú...mivel Sipos 30. szülinapjára készült, és Ő pedig erősen pöttyös rudi függő...na az, hogy belül milyen az íze, nem tudom :D
a krémet megkóstoltam, az finom...max ha nem állt össze rendesen, majd összekanalazzuk...:D

alig várom, hogy már menjek és vihessem neki...

csak G. még úton hazafelé,és áll a dugóban...aztán még jön a gyerekért...nagyon remélem, hogy azért tud jönni a buliba...szeretném nagyon...persze ha Tomika miatt mégsem tud...meg fogom érteni...csak hiányozni fog :)

mi lett?

na, mi lett a vége a tegnap estének? na mi??? naná, h az, hogy leléptem picit 9 előtt, és G-nél aludtam :)
épp akkor jött ki a zuhany alól, mikor hívtam, hogy megyek...édes volt...már letett arról, hogy megyek, ezért nagyon megörült a hívásnak...

ki kell használni minden percet, mert ennyi együttlét csak a nyári szünetben adatik meg nekünk, és mivel egy hét múlva elhúzok két hét szabira, nyaralni...így ott is kell egymást nélkülöznünk...jáááájjj, ezt a részét nem várom

MA

este "buliba" megyek a Kopaszi-gátra, elbúcsúztatni az ügyvezetőt, aki Los Angelesbe teleportál...ennek köszönhetően otthon alszom...ami azért valljuk be, az elmúlt 2-3 hétben nem igen fordult elő...így kellően furcsa lesz...
meg is kaptam reggel a kis sms-t: "utálom, hogy ma nem alszol Velem. hiányozni fogsz"

na szóval...akkor most ne gondolkozzak el azon, hogy hamarabb lelépjek a buliból, és aludjak ma is nála???
deeeeeeeeeeeeee...elgondolkodom :D
egyszerűen imádok mellette elaludni és mellette ébredni...evvan :)

isteni hétvége

az egész hétvége úgy volt tökéletes, ahogy volt...
szombat reggel kelés, közös reggeli, majd Gé volt kedves elvinni engem a bazilikához, ahol a céges busz várt minket...irány Domony-völgy, Lázár lovaspark...ügyfélparty...állati jó kaják, jó társaság, még jobb feladatok, vetélkedők...este haza, Gé ismét várt rám a busznál...este sörözés a kerti hintában ücsörögve, közben nagy beszélgetések...szeretem ezt a programot :)
vasárnap reggel kelés, közös kávé az ágyban...reggeli, és irány Siófok!
együtt, Gé kollégájával, a barátnőjével, és a két lurkójukkal...apám, az a két kis csávó...beszarás aranyosak...mindkettő tünemény, de a kicsi, a maga 5 évével, a pici, vékony törékeny testecskéjével, és s spirál göndör hajával...nem tudtam vele betelni...egészen este 9-ig bírtuk, utána indultunk haza...nem épp zökkenőmentesen, a szuper kis dugó miatt, éjjel fél12-re már haza is értünk...de legalább út közben volt időnk hatalmasat beszélgetni...Gé alapban őszinte is szókimondó...de így, h nem kevés sört gurított le a torkán...hátöööööööööö...azért elhangzott jó néhány érzelmeket kifejező szócska :D
szóval még a dugóban araszolás is élvezetes volt Vele...aztán hulla fáradtan gyors tusi, és egymáshoz bújva alvás...

ma reggel úgy döntöttem, hogy haza ugrom, mivel rá kellett jönnöm, hogy már nem maradt tiszta ruhám, és lassan több göncöm van ott, mint otthon...tehát jó lenne mosnom egy adagot...

mondtam is Gé-nek...ma haza viszek mindent...mindent elviszel? jött a kétségbeesett kérdés...igen...de csak azért, hogy hozzak helyettük másikat :)
széles mosoly, és megnyugvás az arcán...
nem, nem, eszemben sincs úgy haza vinni tőle mindent, hogy nem akarok helyébe mást vinni...magyarul nem akarok nélküle lenni!!!! de VELE annál inkább

azt hiszem, bele fogok szeretni...ha még nem történt ez meg...amiben azért nem vagyok olyan biztos :)

annyi minden

történik mostanában...de nincs időm leírni...napközben a meló miatt, este pedig nem csak, hogy nem vagy se gép, se net közelben...de ráadásul sokkal jobb programjaim vannak annál, minthogy üljek a gép előtt...

mivel nyári szünet van, és kicsi/nagy fiam nagymamázik, így anya magánéletet él...elég nagy sikerrel :)
nem túl sok időt töltök itthon...mondhatnám úgy is, hogy minden este G-vel alszom :)

holnap ügyfél party...vasárnap pedig Balaton G-vel...
persze most is lassan indulok hozzá, amint szól, hogy haza ért...

említettem már, hogy boldog vagyok? nem? hát most mondom :)

ez+az

pénteken, azt kihasználva, hogy Ricsikét már nem kellett suliba vinnem, biciklivel mentem dolgozni...rég volt már ilyen, de nagyon jó érzés volt...
szombat délután tök jó kerti party Pátyon a kollégákkal....
ma délelőtt pedig nagy dumálós, napozó pihengetés a Kopaszi-gáton...hazafelé betértünk a plázába, és ismét vettünk egy egyforma papucsot a Deichmann-ban :)

most pedig várom, hogy Gé haza hozza a fiát, és utána tudjunk találkozni
egyre jobban szeretek vele lenni, és már hiányzik ha nincs velem

a jó édes

kurva nénikéjét annak az igazi tetű parasztnak, aki reggelre szépen beletolatott a kocsimba, majd mint aki jól végezte dolgát, odébb hajtott, se papírt, se kapd be a faszom üzenetet nem hagyva...

én meg a mindig becsületes, még akkor is szóltam a lada tulajának, mikor rácuppantam, a vonóhorgára, és semmi baja nem lett az övének, az enyémmel ellentétben...ha nem szólok, észere sem vette volna...
hát bazdmeg, ne legyen legközelebb, de ha mégis lenne, majd szépen én is elsunnyogok a faszomba...

utálom az embereket!!!!
és most a jó kis nyaralós spórolt pénzemből csináltathatom meg...hátköszibazdmeg

***

jól megszívtam a ma reggelt...mivel a múlt keddi spinning óra nem lett a szívem csücske, így gondoltam, ma inkább megint úszni megyek...viszont reggel nem igen akaródzott, mondtam is Gé-nek, hogy nincs kedvem...na de nem vagyunk lusták, neki lódultam...aha, csak azt felejtettem el, hogy két hétig zárva az uszoda...tehát bejöttem dolgozni...tankolás, és reggeli Tescos bevásárlás mellett is, már 3/4 7-kor itt ültem az asztalomnál...
jó lesz, ha már indul a nyári szünet, mert akkor legalább tudok bringával járni, és nem kell azon agyalnom, hogy hová menjek ilyen korán edzeni...
Gé édes volt, mondta reggel, hogy ilyenkor úgy sajnál, mert ez miatta van, de majd akkor ilyen napokon inkább ő megy később dolgozni, és akkor nem kell nekem ennyire korán indulnom...

éjjel 4-kor megint arra ébredtem, hogy Ő ébren van, és húz magához, simogat, puszilgat...kérdeztem, miért nem alszik...persze Ő utána visszaaludt, én nem, és a mocorgásomra felkelt, majd Ő kérdezte tőlem, miért nem tudok aludni....

aztán azt mondta, ne haragudjak, hogy felébresztett, legközelebb ha ő megébred, majd nem fog simogatni...erre én csak annyit tudtam mondani neki...."nem gond, szeretem, és inkább keljek fel a simogatásodra az éjszaka közepén, minthogy ne legyél mellettem"

szeretek Vele aludni, és jól érzem magam a társaságában :)

tökéletes

hétvége, a tökéletes partnerrel...nem is tudom más jelzővel illetni ezt a hétvégét, mint tényleg csak azzal, hogy TÖKÉLETES volt...mind a szállás, mind a program, mind a társaság...még az időjárás sem tudott keresztbe tenni...itt-ott egy két zápor, ami pont jó volt arra, hogy míg eláll, beüljünk egy jó kávéra, üdítőre valahová :)

szeretem az ilyen hétvégéket, és feltölt...régen volt már részem ilyesmiben, nagyon hiányzott már...nem is nagyon akaródzott haza jönni :)
de úgy vélem, lesz még részünk hasonlóan kellemes hétvégében, együtt :)

ez+az

szóval a dolgok jól alakulnak...egész hétvégén hosszú sms-ek, vasárnap egy lopott óra, közös fagyizás és séta a Duna parton.
egyre közelebb érzem magamhoz...hétvégén pedig teszünk egy kis kirándulást Keszthelyre...alig várom...péntek estétől vasárnap estig...ez egy nagyon jó lehetőség lesz arra, hogy kiderüljenek dolgok, pl az, hogy valóban passzolunk-e, az ízlésünk, az igényeink, stb...szeretném, ha működne...szeretek vele lenni, hiányzik, ha nincs velem...és már Ő is egyre inkább nyílik...kezdi megszokni, hogy van akit Ő is érdekel...bár még bátortalan sokszor...de én imádom ezt benne, és jó látni, hogy napról-napra jobban enged fel mellettem :)
17 hónap alatt még senki nem tudott ilyen érzéseket kiváltani belőlem, Zé mellett...úgy érzem, neki sikerülhet!

ugyanakkor ott a fájó pont...Zé...néhány nap híján egy hónapja nem láttam...és hiába hív minden nap többször is, ez kevés ahhoz, hogy az érzéseimet fenntartsa...de ennek így kellett lennie...ma megírtam neki, nem bírom tovább...tudom, hogy meg fogja érteni, de attól még rossz érzés, hogy valahol fájdalmat okozok neki...pedig tudom, hogy egyik szeme örülni fog...hisz szeretné, ha boldog lennék...szeretném még egyszer látni...megölelni, beszívni az illatát...és odaadni végre az ajándékát...nagyon-nagyon szerettem Őt, és bízom benne, hogy idővel, fogunk még egymással beszélgetni...mikor az érzelmek már elmúltak...de tudom, hogy mindig fog hiányozni

:)

tegnap egy újabb, nagyon kellemes estében/éjszakában volt részem...úgy érzem, kezdek visszatalálni önmagamhoz...kezdek újra kinyílni, és bizalmatlankodás nélkül közeledni valakihez...VÉGRE...ennek (is) köszönhetően ismét nevetéssel, egymáshoz bújással indult a reggel...szeretem az ilyen reggeleket...és akarok még sok ilyen estét, és reggelt VELE :)

blog újratöltve :)

khm...azt hiszem, kissé régen jártam erre...talán nem volt miért...lett volna sok dolog, amit megoszthattam volna, de nem akartam...a nyígásnak meg nem láttam értelmét, ezért azt sem írtam le...

nos...magánélet terén nem igen volt változás, számtalan randi, aminek semmi értelme nem volt...elegem lett...inkább csak sodródtam Zé-vel, hol boldogan, hol szenvedve, sok-sok lemondással...immár 16 hónapja...és most eljött az idő, hogy azt mondjam, elég volt...mert ki tudom mondani...VÉGRE...bár nem lesz könnyű...hisz Ő maga emberként fontos leginkább a számomra, de el kell engedni...nem hittem benne...de tényleg így van...amíg nem engeded el a múltat, a felesleges dolgokat, nem fog jönni az új...én ugyan fizikailag még nem, de agyban, szívben elengedtem...és nyitott lettem az újra...és lám-lám, bekopogott...így pedig nem kérdés, hogy a "vallomás", mely kimondja a zárszót, némiképp könnyebben fog menni...fájni fog így is...de most jött az új, a jó...amiről egyszerűen azt érzem, hogy JÓ...amikor az első találkozáskor azt érzed...ez most jó lesz, érzem, jónak kell lennie, mert ez KELL nekem...és már egy percet sem akarsz nélküle tölteni...hát igen...ezt érzem most...és olyan régen várok erre, hogy képtelen vagyok az érzés szépségével betelni...mintha csak 18 lennék, ifjú, és szerelmes...

jajj...kissé csapongó a megfogalmazás, de nem meglepő, hisz magam is az vagyok...:)
mert boldognak érzem magam...VÉGRE...VÉGRE

remélem ezt még sokáig magamévá tudhatom