jó

a kedvem, salalalalala...ma kaptuk meg az éves bónusz papírt, ami tartalmazza, mekkora suska üti a markunkat...hááááát, több, mint amire számítottam :)...alig várom, hogy jövő héten jöjjön az sms a fizumról....csak sajnos már most megvan a helye a pénznek...de legalább mindenre futja, amire akartam...remélem

jobban

az van, hogy rájöttem, miért voltam 2-3 napja hulla depis...há' mert megjött...pedig még nem kellett volna, volt még 4-5 napom, főleg, hogy még március van...és érezhetően jobb a hangulatom is, leszámítva a fejfájásomat...Zé-vel is beszéltem nem rég, Ő is mondta, jobb a hangom is...de persze azért még szomorkás vagyok, ha eszembe jut, lehet sokáig nem látom...de arra is rájöttem, hogy úgyis megvárom...még ha néha hisztis is leszek emiatt...mert SZERETEM...

***

a hónap utolsó napja...gyönyörű napsütés...ezt már szeretem. jól aludtam, jól keltem, Zé-vel jókedvűen beszélgettünk reggel...kezd helyre állni a lelkem...remélem, nem csak pillanatnyi állapot ez, hanem végre tartós lesz...kezdek belenyugodni Zé hiányába...rájöttem, tök mindegy, hogy görcsölök-e vagy sem...ha lesz módunk úgyis találkozunk, ha nem, akkor úgysem tudunk, ha hisztizem, ha nem...megpróbálom a dolgok jó oldalát nézni...persze ettől még pokolian hiányzik...

haza

már csak fél óra, és indulhatok haza...de már most mennék...meló elfogyott, ami meg van, ahhoz nincs kedvem...majd holnap...

sikerült ma kimennem a postára, és befizetnem a március(!) rezsit...vagyis egy részét...kb 2 perc alatt szabadítottam meg magam 50 ezer pénztől...és ugyebár van még otthon csekk...de ha azt is befizetném, kb 5 forintom nem maradna...és fizu még csak jövő héten...ja, és hogy még tankolnom is kell...meg a gyereknek névnapi ajándékot venni...

na kérem szépen...ilyen az, amikor a hó végén sakkozunk a csekkekkel és a pénzzel

utálom állapot ez...soha többet nem megyek beteg állományba, mert az az egy hét 20 ezrembe fájt...és most pont az az összeg hiányzik :(

reggel üzentem is fiam apjának, hogy a márciusi(!) gyerektartást jó volna, ha utalná...khm...

szomorkás

a kedvem...tuti, megint csak az én hülye agyam kombinál...de attól, hogy ezt tudom, még nincs jobb kedvem

"Sírni tudnék, annyira szeretem őt Sírni tudnék, mióta megláttam őt. Már jó ideje a szívem van tele vele... "

http://www.youtube.com/watch?v=E_CCUXwPKak

szerda

meglepő módon jól aludtam éjjel, mégis iszonyú fáradtan keltem...
Zé-vel beszéltem reggel, elég sokat, egészen jó kedve volt...viszont sajnos semmi bíztató arról, hogy mikor tudunk újra találkozni...ettől pedig pokolian szar a kedvem...ha nem jön közbe semmi pozitív lehetőség, akkor, minimum 4 hetet kell várnom...de én ennyit nem tudok, és azt hiszem, nem is akarok...legalábbis addig nem, amíg nam kapok valami jelzést arra, hogy neki is rossz, és Ő is szeretné megoldani, hogy találkozzunk...remélem így lesz...addig ezt a hozzáállását megpróbálom betudni a betegségének és emiatti negatív hangulatának...

úgy látom, egész kis depis bejegyzés sorozat sikeredett mostanában

...

sajnos nem mondhatnám, hogy az agyam tisztább lett, és hogy jobb a kedvem...bár Zé délután már a telefonban nem volt olyan kedvetlen, de akkor is...belegondolni sem merek, mikor tudunk újra találkozni...sajna holnap reggel sem tud jönni, mert 9-re Zalában kell lennie :(

remélem reggel jobb kedve lesz...ha nem, rá fogok kérdezni, miért ilyen búval baszott...és remélem, hogy megint csak én pörgöm túl a dolgokat, és az én agyam kombinál csak faszságokat...ez van, női aggyal élek :D

vágyom ki a szabadba...olyan szép az idő...lehet, hogy még a hétvége hatása alatt vagyok, és ezért nem érzem a munka ízét?
vagy pusztán csak a tavaszi fáradság lett rajtam úrrá???
vagy pusztán megint előjött a depim, a kilátástalanság, és "boldogtalanság" miatt??

oké, ha Zé-vel vagyok, minden szép és jó, de amikor nem, és amíg nem tudom, mikor lesz újra alkalmunk együtt lenni, az maga a pokol...de ezt úgysem érti az, aki nincs, vagy sosem volt abban a helyzetben, mint én...szóval azért nem mondhatom, hogy teljesen boldogtalan vagyok, de azt sem, hogy happy minden...

ráadásul egy rakás pénzre lenne szükségem ahhoz, hogy stabil(abb) lábon álljak...nemsokára jön a jutalom, de sajna, már most tudom, hogy mire kell, hogy költsem ahelyett, amire szerettem volna...

viszont vannak emberek a környezetemben, akik csak azt látják, hogy jövök-megyek, élem az életem, és ezt szóvá is teszik, de foglamuk sincs arról, hogy mi zajlik bennem emögött, és milyen áldozatokat hozok nap, mint nap...

sebaj...süt a nap, és az én depim is elmúlik előbb-utóbb...remélem kangoo-n kiugrálom magamból

kedd

kora reggeli jó hí, hogy Zé jobban van...már a hangja is és a kedve, hangulata is jobb volt...hállelújja...nem szeretem, ha nincs jól, mert olyankor nagyon távolságtartó...ami persze érthető is...főleg, hogy férfi ember, büszke, nehogy már egy nő elgyengülni lássa :):):) amúgy meg ugyebár kedd van, ami az én napom...így az estém szabad, hiszen kangoo van...de úgysem bírom ki, hogy még utána ne menjek be a szülőkhöz, és ne puszilgassam agyon kiscsávót :) ma kevesebb a meló is szerencsére, így a pénteki szabim miatt feltorlódott motyókat rendbe tudom tenni és még a nap is süt :)

verseny

sajnos kisfiam nem ért el dobogós helyezést a kerületi versenyen...és mivel csak az első hármat mondták el, így nem tudjuk, hogy hányadik lett...el volt keseredve, és azt mondta

"sajnos nem nyertem, akkor nem jutok el az országos versenyre, és nem tudok kezet fogni az igazgató nénivel"
egyem is meg...hát én erre meg azt mondtam, hogy a részvétel a fontos, és én így is nagyon büszke vagyok rá...mellesleg baromi csinosan volt felöltözve, még magának is tetszett...belenézett a tükörbe, és közölte anyámmal

"mama, tényleg csinos vagyok, úgy nézek ki, mint egy kis polgármester" :):):)

hát lehet Őt nem imádni???? dehogy....
még akkor is imádom, amikor rossz és veszekszem vele :)

semmi különös

megint süt a nap...én pedig ülök az irodában...kisfiú már a kerületi versenyen...beszéltem anyámmal, szerencsére egész jól volt a gyerek ebéd időben...így van esély rá, hogy nem ott kapja el a köhögő roham...egyem a kis szívét, nagyon drukkolok neki... tele a hasam, nincs kedvem ma már semmihez...fél4-től idegesítő és unalmas fejtágításra kell mennem...pedgi munka van bőven, de ezzel elvesznek egy órát az életemből... Zé-vel reggel óta nem beszéltem, már hiányzik, de mindejárt fel is hívom... épp most néztem a honlapon, már fent vannak a verseny eredmények...ott virít a neve a dobogós helyezésnél...büszkebüszkebüszke :) <3

hétfő

utálom a hétfő reggeleket...de azért szép jó reggelt...kisfiam továbbra is baromi náthás, és köhög, remélem azért a verset végig tudja majd köhögés nélkül mondani...meló indul ezerrel, hát mit mondjak, unatkozni nem fogok...Zé megint beteg...pokolian fáj a torka...oké, tudom, már novembner óta így megy, remélem, most már hamarosan kiderül, mi az oka...aggódom érte...bízom benne, hogy meggyógyul végre...és persze önző módon sem szeretném, ha otthon kellene maradnia, mert akkor még beszélni sem tudunk, nem hogy találkozni...persze nem ez a legfontosabb, hanem, hogy ne legyen semmi baja, de azért én is lehetek picit önző...vagy nem? de... meló indul....3, 2, 1

este

pici fiam haza érkezett az apjától... mondanom sem kell, hogy tiszta takony szerencsétlen...nem is tudom, miért lepődöm meg ezen...persze se gyógyszer, se orrcsepp, semmit nem vettek neki, de még arra sem volt képes az apja, hogy szóljon, én vegyek...így itt álltam vasárnap este, hogy kösz bazdmeg, de most mehetek patikába, ráadásul ügyeleti díjért gyógyszert venni...pedig holnap lesz a kerületi szavaló verseny, ahol Ő indul...ezért duplán remélem, hogy nem lesz reggelre rosszabbul...bízom benne, hogy köhögés nélkül végig tudja majd mondani a verset...

amúgy meg hulla fáradt vagyok, mégsem tudok még aludni...fura, hogy nincs mellettem Zé...nagyon jó volt vele aludni 3 éjszakát :) HIÁNYZIK nagyon...mert csak...

Bendegúz

az én pici fiam...imádom...már ezerszer meghallgattam, nem tudom megunni :D

http://www.youtube.com/watch?v=_oYb4rCrERI

első

az első blogbejegyzésem :)
fura...írtam már naplót neten, de ez azért más...no, lássuk, pici életem történéseit...

az a helyzet, hogy eszméletlen hétvégében volt részem...tömény, eseménydús, és persze pokoli fárasztó, de megérte...Zé király volt...olyan büszke voltam rá...legszívesebben a világnak is szétkürtölném, hogy igenigenigen, Ő az enyém...de sajna nem tehetem...ilyen az élet...nekem most ez jutott...nem számít, csinálom amíg csak bírom...mertcsakazé'

most meg csak pihegek, és várom, hogy pici fiam úja itthon legyen, és jól megölelgessem...