szar

a napom...hogy miért? magam sem tudom...talán a tegnap este elmaradt randi okozta csalódás lebeg még körülöttem, nem tudom...bár biztosan van annak is hatása...mert kétes érzéseim vannak, kétségeim vannak, és utálom a bizonytalanságot...most pedig az vagyok...nem tudom mi van, miért van, vagy épp miért nincs...nem lehetne, hogy a kezdődő, kialakuló kapcsolatokból kihagyjuk ezt a nagyon szar, de mégis valahol elvielg jó ismerkedős szakaszt????...én szívesen átugranám, és kezdeném onnan, amikor már tuti egy párnak számítunk, ahol nincsenek bennem kérdések, hogy vajon akar-e még látni, vajon fel fog-e hívni? ha nem hív, miért nem hív, ha nem tudunk találkozni, akkor tényleg nem tudunk mert közbejött valami, vagy ez csak egy jó kifogás...áááááááááááááááááááááááááááá, nem bírom én ezt...tudom, a hülye női agy, ami kombinál...miért nem tudunk ilyenkor mi is annyira egyszerűen, feketén-fehéren gondolkozni, mint a pasik?
vagy ők is agyalnak ilyeneken?...szerintem nem...de mit tegyek, ha utálom ezt az állapotot...de persze, mikor beszélünk, ugyanúgy "gyönyörűm", "imádlak", "hiányzol" stb szavak tarkítják a beszélgetést részéről, na de mint tudjuk, szavakkal tele a padlás, nekem tettek kellenek...az, hogy együtt legyünk, találkozzunk, randizzunk, ismerkedjünk...

na jó, azt hiszem, ma kissé hisztis és frusztrált vagyok...betudom ezt a mai gyümölcsnapomnak, mert baromi éhes vagyok, miközben mellettem mindenki nyálcsorgatóan finom ebédet eszik :):):)

lefoglalva

a repcsijegy, a szállás, és novemberben irány Brüsszel :)

alig várom mááááááááááárrrr, úgy fogok visszaszámolni, mint egy kisgyerek :)

de régen voltam már külföldön, de régen repültem már, itt volt az ideje, hogy kicsit magamra is költsek :)

ma

munka után ismét gyors készülődés, és irány a verseny, Zé jön értem...ma este is nomád élet lesz, se fürdő, se szállás, majd alszunk koszosan az autóban :) mit számít, hisz úgyis hulla fáradtak leszünk...inkább indulás előtt nyomunk egy gyors közös zuhanyt ;)

fura, legutóbb szeptember 2-án voltunk együtt, ami baromi régen volt, illetve 19-én ide jött a melóhelyemre, hogy átadja az ajándékot...

persze közben mardos a lelkifurdalás, mivel a nagy kihagyások közben azért én ismerkedtem...Zé is ezt akarta, vagyis ezt mondta, tudom, titkon nem akarja...de nem lehetek örökké a szeretője, Ő pedig lépni nem fog...és emiatt most szarul érzem magam...tudom, nem kéne, hisz neki van felesége...de már az új fiú miatt is van lelkifurdalásom, bár vele még még csak ismerkedési fázis van, ki tudja, talán neki is van még más szál mellettem...de hát ez vagyok én, ezért sem lennék képes senkit megcsalni...mert már a puszta gondolatától is szarul érzem magam...sebaj, ma azért megpróbálom magam jól érezni, nem gondolni semmi ilyenre....

egyszerűen

csak jó napom volt tegnap...meló után Kopaszi gát, Ponyvaregény étterem, kellemes társaság, gyorsan repülő idő, majd haza, mosolygósan elalvás...

lesz ismétlés...és remélem nem csak egy...de már most várom :)

ennyi....

fasza

annyira, de annyira "szeretem", amikor a családtagjaim beleugatnak az életembe, helyettem döntenek el mindent, és azt gondolják teljes természetességgel, hogy nekik ehhez joguk van...hát a fa...om...

kezdve a nővéremmel, aki eldönti helyettem, milyen tortát "akarok" ÉN a szülinapomra, és felháborodva bevágja a durcát, mikor közlöm, hogy NEM, nem kérek olyan tortát...mire Ő közli, hogy amilyet én szeretnék, olyat Ő ugyan nem süt, mert az snassz...akkor süssek magamnak....fa...om...senki nem kérte meg, hogy süssön a szülinapomra tortát, de ha már azt mondja, ne vegyünk, majd Ő süt, akkor hadd döntsem már el én,milyet szeretnék...

aztán folytatva anyámékkal...nem elég, hogy szó nélkül felmegy a lakásomba, és úgy dönt, neki nem tetszik a rend és tisztaság, nekiesik és kiganézza a konyhát...fasza...és csodálkozik, hogy nem örülök neki, és nem hajbókolok amiért megcsinálta...hát nem, ez az én lakásom, oda ne menjen fel csak úgy, amikor nem vagyok otthon, és ne pakoljon, ne kotorásszon a cuccaim között, majd végképp ne vágja a fejemhez, hogy kupi volt...igen bazdmeg, minden este 7-re esem haza, bocs, hogy nincs kedvem minden nap, minden este a lakásban csúszni-mászni, és takarítani, mikor azt az időt a gyerekemmel tölthetem...viszont a hétvégéimet erre szánom, és nem esz meg a kosz...

na és akkor ugye jön még apám, hogy reméli, ha jönnek a szülinapomra, ki lesz takarítva, mindenhol...mondom, igen, ki lesz, de ha nem tetszik, nem kell feljönni...erre Ő közölte, hogy na, akkor egy gonddal kevesebb, akkor nem is jönnek, Ő inkább megy az erdőbe...hát menjél bazdmeg...pont leszarom az egész szülinapomat úgy, ahogy van, én megünneplem szombatom a barátokkal, nekem az többet fog jelenteni...és még Ő van megsértődve, amiért vissza mertem szólni...majd még inkább csodálkozik, hogy megfogtam a gyereket, és szó nélkül eljöttem...

na erre mondják azt, hogy a családját nem tudja megválasztani az ember...pedig néha nagyon jó lenne

bár ne élnék egyedül, bár ne lennék rájuk utalva...azt hiszik, nekem kurva nagy élmény, hogy egyedül nem tudom a gyerekfelügyeletet megoldani, mert nincs addig suli, amíg haza érek...persze mikor azt mondom, hogy a gyerek már járhatna haza egyedül, arra azt mondják, Ó nem kell, nekik ez nem teher...de azért nekem oda tudják vágni az orrom alá, hogy Ők mennyit segítenek...hát ilyen áron NE segítsenek inkább

na jó, most azt hiszem kidühöngtem magam....

szuper

szuper hétvégében volt részem...úgy alakult, hogy már pénteken este Zé után tudtam menni, mert az exem mégsem ment...amit kicsit sem bántunk...az éjszakai futam szuper volt, és még ahhoz képest, hogy Zé versenyzett, sokat is tudtunk együtt lenni...visszafelé, pedig már én navigáltam neki...utána irány a sátor...hatalmas feeling, gyerek korom óta nem sátoroztam...a szombat is nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy Zé autója megadta magát, így maga a verseny kissé unalmassá vált, sajnáltam nagyon, hogy ki kellett szállni a futamból...viszont még a szombat éjszakát is ott töltöttük, és csak vasárnap reggel jöttünk haza...régen volt részünk ennyi időt együtt tölteni, isteni volt :)