akril festés

a műköröm készítése (csak magamnak csinálom) eddig is nagy kedvencem volt, imádok alkotni, megnyugtat, még ha magamnak elkészíteni, nem is kevés időbe telik...de rajzolni mindig csak körömlakkal rajzoltam rá, ami valljuk be, nem olyan egyszerű...viszont mindig érdekelt az akril festés...és úgy döntöttem, kipróbálom...vettem hozzá ecsetet és festéket, és lám, nekiálltam...először csak papíron, kézzel lerajzoltam...aztán próba a tippen, és utána már gyorsan élesben a Vikike körmére...

hát nem akarok nagyképű lenni, de szerintem baromi jól sikerült ahhoz képest, hogy életemben először csináltam...és még rengeteg minta-ötlet van a fejemben, amiket szintén meg fogok rajzolni, ha lesz egy kis időm

meghatódva

immár 3 hónapja vagyunk együtt...maga az idő nem is lényeg, annál inkább az, hogy ezen idő alatt azért elkezdtek azok a bizonyos érzelmek kialakulni...azok, amiket mindketten félve vallunk be még magunknak is, nem hogy a másiknak...

ma reggel viszont...Gábor kiállt a kocsimmal a garázsból, és elindult dolgozni...én valamivel később indultam...mit sem sejtve nyitom az autót, ülnék be, és mit látok?

egy szál álomszép vörös rózsa befűzve a kormánykerékbe, és pici kártya szintén a kormányra ragasztva ezzel a felirattal

"Betty!!!!
Szeretlek!!!"

annyira meghatódtam, hogy kis híján elsírtam magam...Gé anyukája is épp ott volt, mert kikísért, és végignézte az örömömet...na hát erre csak annyit tudtam ott helyben mondani én is

"Istenem, de szeretem ezt a Férfit"

és tényleg...ma reggel tényleg be kellett vallanom magamnak is, hogy menthetetlenül beleszerettem :)

amit persze gyorsan Vele is tudattam :)

szóval csoda, hogy ma jó napon van? szerintem Nem 

elkészült

életem első marcipán borítású tortája...és nem is akármilyen...hanem túró rudi formájú...mivel Sipos 30. szülinapjára készült, és Ő pedig erősen pöttyös rudi függő...na az, hogy belül milyen az íze, nem tudom :D
a krémet megkóstoltam, az finom...max ha nem állt össze rendesen, majd összekanalazzuk...:D

alig várom, hogy már menjek és vihessem neki...

csak G. még úton hazafelé,és áll a dugóban...aztán még jön a gyerekért...nagyon remélem, hogy azért tud jönni a buliba...szeretném nagyon...persze ha Tomika miatt mégsem tud...meg fogom érteni...csak hiányozni fog :)

mi lett?

na, mi lett a vége a tegnap estének? na mi??? naná, h az, hogy leléptem picit 9 előtt, és G-nél aludtam :)
épp akkor jött ki a zuhany alól, mikor hívtam, hogy megyek...édes volt...már letett arról, hogy megyek, ezért nagyon megörült a hívásnak...

ki kell használni minden percet, mert ennyi együttlét csak a nyári szünetben adatik meg nekünk, és mivel egy hét múlva elhúzok két hét szabira, nyaralni...így ott is kell egymást nélkülöznünk...jáááájjj, ezt a részét nem várom

MA

este "buliba" megyek a Kopaszi-gátra, elbúcsúztatni az ügyvezetőt, aki Los Angelesbe teleportál...ennek köszönhetően otthon alszom...ami azért valljuk be, az elmúlt 2-3 hétben nem igen fordult elő...így kellően furcsa lesz...
meg is kaptam reggel a kis sms-t: "utálom, hogy ma nem alszol Velem. hiányozni fogsz"

na szóval...akkor most ne gondolkozzak el azon, hogy hamarabb lelépjek a buliból, és aludjak ma is nála???
deeeeeeeeeeeeee...elgondolkodom :D
egyszerűen imádok mellette elaludni és mellette ébredni...evvan :)

isteni hétvége

az egész hétvége úgy volt tökéletes, ahogy volt...
szombat reggel kelés, közös reggeli, majd Gé volt kedves elvinni engem a bazilikához, ahol a céges busz várt minket...irány Domony-völgy, Lázár lovaspark...ügyfélparty...állati jó kaják, jó társaság, még jobb feladatok, vetélkedők...este haza, Gé ismét várt rám a busznál...este sörözés a kerti hintában ücsörögve, közben nagy beszélgetések...szeretem ezt a programot :)
vasárnap reggel kelés, közös kávé az ágyban...reggeli, és irány Siófok!
együtt, Gé kollégájával, a barátnőjével, és a két lurkójukkal...apám, az a két kis csávó...beszarás aranyosak...mindkettő tünemény, de a kicsi, a maga 5 évével, a pici, vékony törékeny testecskéjével, és s spirál göndör hajával...nem tudtam vele betelni...egészen este 9-ig bírtuk, utána indultunk haza...nem épp zökkenőmentesen, a szuper kis dugó miatt, éjjel fél12-re már haza is értünk...de legalább út közben volt időnk hatalmasat beszélgetni...Gé alapban őszinte is szókimondó...de így, h nem kevés sört gurított le a torkán...hátöööööööööö...azért elhangzott jó néhány érzelmeket kifejező szócska :D
szóval még a dugóban araszolás is élvezetes volt Vele...aztán hulla fáradtan gyors tusi, és egymáshoz bújva alvás...

ma reggel úgy döntöttem, hogy haza ugrom, mivel rá kellett jönnöm, hogy már nem maradt tiszta ruhám, és lassan több göncöm van ott, mint otthon...tehát jó lenne mosnom egy adagot...

mondtam is Gé-nek...ma haza viszek mindent...mindent elviszel? jött a kétségbeesett kérdés...igen...de csak azért, hogy hozzak helyettük másikat :)
széles mosoly, és megnyugvás az arcán...
nem, nem, eszemben sincs úgy haza vinni tőle mindent, hogy nem akarok helyébe mást vinni...magyarul nem akarok nélküle lenni!!!! de VELE annál inkább

azt hiszem, bele fogok szeretni...ha még nem történt ez meg...amiben azért nem vagyok olyan biztos :)

annyi minden

történik mostanában...de nincs időm leírni...napközben a meló miatt, este pedig nem csak, hogy nem vagy se gép, se net közelben...de ráadásul sokkal jobb programjaim vannak annál, minthogy üljek a gép előtt...

mivel nyári szünet van, és kicsi/nagy fiam nagymamázik, így anya magánéletet él...elég nagy sikerrel :)
nem túl sok időt töltök itthon...mondhatnám úgy is, hogy minden este G-vel alszom :)

holnap ügyfél party...vasárnap pedig Balaton G-vel...
persze most is lassan indulok hozzá, amint szól, hogy haza ért...

említettem már, hogy boldog vagyok? nem? hát most mondom :)