a napom...hogy miért? magam sem tudom...talán a tegnap este elmaradt randi okozta csalódás lebeg még körülöttem, nem tudom...bár biztosan van annak is hatása...mert kétes érzéseim vannak, kétségeim vannak, és utálom a bizonytalanságot...most pedig az vagyok...nem tudom mi van, miért van, vagy épp miért nincs...nem lehetne, hogy a kezdődő, kialakuló kapcsolatokból kihagyjuk ezt a nagyon szar, de mégis valahol elvielg jó ismerkedős szakaszt????...én szívesen átugranám, és kezdeném onnan, amikor már tuti egy párnak számítunk, ahol nincsenek bennem kérdések, hogy vajon akar-e még látni, vajon fel fog-e hívni? ha nem hív, miért nem hív, ha nem tudunk találkozni, akkor tényleg nem tudunk mert közbejött valami, vagy ez csak egy jó kifogás...áááááááááááááááááááááááááááá, nem bírom én ezt...tudom, a hülye női agy, ami kombinál...miért nem tudunk ilyenkor mi is annyira egyszerűen, feketén-fehéren gondolkozni, mint a pasik?
vagy ők is agyalnak ilyeneken?...szerintem nem...de mit tegyek, ha utálom ezt az állapotot...de persze, mikor beszélünk, ugyanúgy "gyönyörűm", "imádlak", "hiányzol" stb szavak tarkítják a beszélgetést részéről, na de mint tudjuk, szavakkal tele a padlás, nekem tettek kellenek...az, hogy együtt legyünk, találkozzunk, randizzunk, ismerkedjünk...
na jó, azt hiszem, ma kissé hisztis és frusztrált vagyok...betudom ezt a mai gyümölcsnapomnak, mert baromi éhes vagyok, miközben mellettem mindenki nyálcsorgatóan finom ebédet eszik :):):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése