szóval a dolgok jól alakulnak...egész hétvégén hosszú sms-ek, vasárnap egy lopott óra, közös fagyizás és séta a Duna parton.
egyre közelebb érzem magamhoz...hétvégén pedig teszünk egy kis kirándulást Keszthelyre...alig várom...péntek estétől vasárnap estig...ez egy nagyon jó lehetőség lesz arra, hogy kiderüljenek dolgok, pl az, hogy valóban passzolunk-e, az ízlésünk, az igényeink, stb...szeretném, ha működne...szeretek vele lenni, hiányzik, ha nincs velem...és már Ő is egyre inkább nyílik...kezdi megszokni, hogy van akit Ő is érdekel...bár még bátortalan sokszor...de én imádom ezt benne, és jó látni, hogy napról-napra jobban enged fel mellettem :)
17 hónap alatt még senki nem tudott ilyen érzéseket kiváltani belőlem, Zé mellett...úgy érzem, neki sikerülhet!
ugyanakkor ott a fájó pont...Zé...néhány nap híján egy hónapja nem láttam...és hiába hív minden nap többször is, ez kevés ahhoz, hogy az érzéseimet fenntartsa...de ennek így kellett lennie...ma megírtam neki, nem bírom tovább...tudom, hogy meg fogja érteni, de attól még rossz érzés, hogy valahol fájdalmat okozok neki...pedig tudom, hogy egyik szeme örülni fog...hisz szeretné, ha boldog lennék...szeretném még egyszer látni...megölelni, beszívni az illatát...és odaadni végre az ajándékát...nagyon-nagyon szerettem Őt, és bízom benne, hogy idővel, fogunk még egymással beszélgetni...mikor az érzelmek már elmúltak...de tudom, hogy mindig fog hiányozni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése